2013. február 17., vasárnap

Berber effekt

Persze, hogy megnyerték tavaly a Kékszalagot:
sietni kellett, mert nem volt hűtő :)
A fő vonzerő
A legnagyobb látványosságot a tavalyi rekorddöntő, Kékszalag győztes katamarán, a Fifty-Fifty adta (ez látható a képen). Hatalmas. Úgy is, hogy az árbocot, az állókötélzetet és a vitorlákat még nem is hozták. Van szárnyvitorlája is, meg lesz egy kishúga is, hogy a mérethatáros külföldi versenyeken is indulhasson. A legénység tagjai készségesen és precízen válaszoltak a kérdéseimre - a hidraulikával kapcsolatban érdeklődtem, és mint kiderült, a fock behúzópont lehúzására és vitorlaállítás rásegítésére használják, bármelyik oldalról irányítható mindkét bum. Itthon idén először az Évadnyitón fog feltűnni a P50-es, örömmel várom a vízen való találkozást - hiszen bár gondolom biztonságos távolságban rajtolhat majd a túrahajóktól, azért nem veszíthető szem elől a tömegben, a rajtnál.

Piaci hangulat - berber effekt
Gazella - alkat (fa jégvitorlás)
Ez volt a legjobb élményem az egészben, ezért érte meg kimenni.
A ruházatot áruló cégek is standoltak. A könnyű széldzsekim már vizet enged be a varrásainál, sokat látott, régi darab, szívesen lecserélném, és végignéztem a kínálatot, ha már kedvezményekkel kecsegtettek a forgalmazók. Ahogy tapasztaltam, több vásárló első kérdése az ár volt, nem az, hogy van-e a méretében és a kedvenc színében. A nagy márkák jobb darabjait még leárazás mellett  is 50-60 ezer környékére árazták be, de ha engedtél az igényeidből, találhattál 40 körül is.
Mivel nem volt nagy tömeg, nem lökdösték egymást az érdeklődők, volt idejük foglalkozni velem az árusoknak, a legtöbbjük barátságosan beszélgettek velem, mintha rég ismernének. Szívélyesen dicsérgették a portékájukat, kiemelve melyik kabát miért lenne jó nekem. Egy funkcionálisan megfelelő, kényelmes szabású víz- és szélálló kabátra 51 ezer forint volt írva. Húzogattam a szám, hogy a másik helyen negyvenért is volt ilyesmi, mire habozás nélkül rávágta a hölgy, hogy odaadja negyvenért, de hogy hiteles maradjon hozzátette, hogy minta darab és neki ennyit megér, ha valaki teszteli. Hű, gondoltam magamban, ez könnyen ment, kár, hogy nem alacsonyabb összeget mondtam. Csábító volt a kedvezmény, de igazából ennél olcsóbban is szívesen megúsztam volna a vásárlást, meg a színe sem a kedvencem, így függőben hagytam a kérdést és elbúcsúztam a barátságos árustól.
Egy másik márka standjánál a nálam kissé fiatalabb férfi eladónak már csak "drága" megszólítással sűrűn illetett potenciális vevő voltam, és igyekezett körbesündörögni, hogy milyen színeket és opciókat kínál, de semmiképp sem ajánlja az általam megadott méretet, mert ilyen vékony dongájú hölgynek az nagy lesz. Egyrészt nem szkennelte jól végig a méreteim szerintem, másrészt teljesen úgy éreztem magam, mint pár éve Marokkóban, a vásárban, ahol gazellához hasonlítottak (mekkora már, hát mihez is hasonlítson, ott nem él őz ugye, bár ezzel nem pendített meg a szívemben húrokat, mert én meg csak állatkertben láttam élő gazellát, ugye), meg ajnároztak mindenhogyan, annak érdekében, hogy vásároljak valamit.
Mivel aláöltözet iránt is érdeklődtem, sok variációt megmutattak, próbálgattam, de nem akartam kétrészest, úgyhogy a végén vonakodni kezdtem, mire némileg megjátszott kivételes jófejségként előadva engedtek az árból annyit, mintha csak az alsót vettem volna. Tetszett ez a játék, ár-érték arányban megfelelt az alku, így engedtem a csábításnak, ráadásul az egész helyzet könnyedségétől jól éreztem magam. Végül is ezért szeretek piacra is járni.
Hajót nem próbáltam venni, de az a tippem, a válság miatt itt is erősen a vásárlók kedvében akarhattak járni.


2013. február 11., hétfő

"Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!"

Farsang farkának nevezik a farsang utolsó három napját - farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyó kedd -, amikor is nagy mulatságok közepette elbúcsúztatják a telet, hívják a tavaszt. Kézenfekvő volt, hogy a kellemes szilveszteri élmények után visszatérünk Tihanyba, hogy ezt a néphagyományt itt tapasztaljuk meg.

Akárcsak szilveszterkor
Dejavu élményünk volt, mintha mi sem változott volna, pont annyira ködös, borult, fagyos idő volt szombaton, mint szilveszterkor, a főtéren is ugyanazokban a kis házakban árulták ugyanazokat a kolbászokat, sajtokat, borokat, mint akkor, csak az ember volt kevesebb. Bár a porhó szemerkélt egész nap, sötétedésre elállt, hogy elhitesse velünk, van foganatja a szertartásnak.

A híradások látványos felvonulást ígértek, mókás programelemekkel a Visszahang-dombon, de a valóságban családias, fékezett habzású, minimál verzióként tapasztaltuk meg az eseményt. A kisbíró becsülettel kidobolta rigmusokba szedve, hogy miért gyűltünk össze (kb. ötvenen), és a jelzés értékű álarcokat viselő elszánt helyi lakosok felvezetésével a művelődési háztól a Belső-tóhoz vonultunk elégetni a telet jelképező kiszebábot, "Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!" hangoztatása mellett. Nádkévékre dobták a kiszebábot, közben a kisbíró felvezetése nyomán gyerekkórus ismételte a téltemető mondókákat.
"A farsangi napokban, legyünk mi is vígabban"

Évről-évre megrendezik a házi sütemények versenyét, és farsangi bál zárja a mulatságot. Idén az általános iskolába nagyon kevesen hozták el édesség költeményeiket, nem jutott mindenkinek a kóstolóból, de zsíros kenyér hagymával meg forralt bor az igen. A kabátok alól pedig újabb jelmezek tűntek elő, így még versenyt is lehetett hirdetni közöttük.

Nyugodtan hajtottuk álomra a fejünket, hogy tettünk valamit a tavasz mielőbbi eljövetele érdekében. A nagy nyugalmat hatalmas morcosság váltotta fel reggelre kelve, amikor is szembesülni kellett a tényállással, hogy nagy pelyhekben hull a hó. A tél újra támad!


A befagyott Belső-tón azért korcsolyázni nem lehet

Gyerekkórus

Közhírré tétetik

Minimál maskara



Már fekszik a kiszebáb

2013. február 6., szerda

A Hercegnő

Tavaly nyáron a Szentkirályi ásványvizes flakon címkéjén láthattatok egy szép vitorlást egy lánnyal a vitorláján. Megvan? Na, ez azzal a hajóval való közeli találkozómról szól. 
Maradandó élmény volt a vízen száguldani, amiért nagyon hálás vagyok, hogy ezen a gyönyörű hajón tapasztalhattam meg. A természeti erők konkrét és fizikai hatása alatt, a nyílt vízen, a határtalan térben átélhettem azt a teljes elmét kitöltő állapotot, ami mellett nem fér meg más gondolat, nincs helye félelemnek, aggodalomnak vagy bármilyen más érzésnek, hiszen ami bennem van az a nettó öröm, az maga a boldogság.
A cikk a Porthole oldalán olvasható:
http://porthole.hu/horizont/verettunk-mint-a-vaddiszno-7719/
  A Principessa oldala is átvette:
http://principessa.hu/hirek/rolunk-irtak-a-nyilt-nap-emlekei-egy-borongos-teli-vasarnapon/

2013. február 3., vasárnap

Ki edzéssel, ki sima izzadással

Tudok olyat, aki edzőteremben kezdi a vasárnapot a rendszeresség és a szezonra készülés jegyében, én meg épp a konyhában kotyvasztok magamnak egy ütős nátha űző forró italt: facsart citrom, reszelt gyömbér, őrölt fahéj, gyógytea. De így is megállapíthatom, hogy a lerobbanásom három kilóval csökkentette a testsúlyom, ami elég kedvező, tekintve, hogy egy percet sem edzettem ezért; és elég kedvezőtlen, ha azt nézzük, hogy emögött az is van, hogy nem kaptam levegőt az orrdugulástól, ezért nem tudtam aludni egész éjjel, ellenben vizesre izzadtam az ágyneműt.
hogy kiugorjak a bőrömből

Számomra meglepő volt megtudni, hogy az ország É-K-i részében a békát "krecsu"-nak hívják. Hm.
  
Két napja még 8 fok volt, besütött a nap, most meg úgy szállingózik a hó, mint a hiteltelen műhó a filmekben (pl. Brigit Jones utolsó jelenetében: Good boys don't kiss like this), vagy mintha nikecell szemeket hordana a szél, mint markereket, hogy mutassa merről fújdogál. Na, de január, február, itt a nyár! :)

Hogy addig is, hogy kiugorjunk a bőrünkből itt van egy észt cserebogár figura:


A versenyző az ISAF Sailing World Cup- on elért ragyogó harmadik helye miatt ugrik fel örömében, Miamiban, 1 napja.






2012. március 31., szombat

Carina és Áron deluxe

Vagy inkább gagyi deluxe?

Mi ez a képen? Egy offline határidőnapló? Hogy kerül ez egy hajós blogba? Csak úgy, hogy köze van Méder Áronhoz.

Nagy tisztelője vagyok Méder Áronnak, amiért és ahogy körbehajózta a Földet (2006-2009) külső segítség és szponzorok nélkül, a maga erejéből, családja segítségével és közben mindezt szellemi síkon is fel tudta fogni, meg tudta élni.

Azonban azt sajnáltam, hogy a hajó milyen állapotban volt közben: szennyezett, kopott, elhasználódott, toldozott-foldozott. Talán ebből csak az első olyan, amiről pénz nélkül is lehet tenni. Talán minden kép akkor készült, amikor már túl rég volt tengeren és természetes, hogy belepte vastagon az üledék kívülről a hajót. Mindenesetre van egyfajta raszta hangulata az egésznek Áron hosszúra engedett szakállával  és hajával zárva a sort. Nincs persze ezzel gond, ő ezzel együtt írta be magát a tölrténelembe.

Olvashattuk blogjában, később a könyvében, hogy folyamatosan javítania, varrnia kellett Áronnak magát a vitorlát is, mert a terhelésnek nem tudott mindig ellenállni. Most pedig egy határidőnapló formájára kialakított hajónapló borítójaként kötött ki.

Ott láthatjuk a mívességet a funkcionalitás oltárán feláldozó öltéseket, amik a szakadást igyekeztek áthidalni. Talán épp valami nagy vihar után, de még mindig hullámzó tenger hátán, már szikrázó napsütésben készültek azok a sokat számító, életmentő öltések, ami visszatérő eleme Volt Áron - és ahogy külön mindig hozzáteszi hajóját is - Carina utazásának.


A Lazy Jack Sailing tervezői így álmodták meg a beltartalmat, de persze egyéni kívánság szerint is összerakhatóak a hajónapló egységei, hogy sok tengeri mérföldön keresztül hasznát vedd és büszkén mutathatsd vendégeidnek is a limitált példányszámú ritkaságot, a gyűjtők álmát.

2012. február 22., szerda

Ugrik a róka és kell a mormota - a profiknál is

A Volvo Ocean Race, ahol a profi vitorlázók a végsőkig tolva a saját szellemi és fizikai határaikat versenyzik körbe a földet, 2011-12-es bajnokságának 4. szakasza zajlik mostanság: Sanya és Auckland között.

Taiwan környékén cirkálniuk kell széllel szembe a 4m magas hullámokban, 20 csomó fölötti sebességgel haladva. A versenyzők nem szépítenek és nem erősítik a vitorlázásról kialakult idilli sztereotípiát, bevallják, hogy ez folyamatos fizikai terhelést jelent, és fárasztó hánykódni a hullámokon, ráadásul a hajó, amikor a hullámhegy tetejéről érkezve becsapódik a tengerbe, az olyan, mintha egy üstdob belsejében vergődnének nagy sebességgel, a felcsapó hullámok erős zuhanya mellett.

A videóban 1:36-nál  látottak szerint még ezeknek a sokat megjárt kemény legényeknek egyike is kidobja a rókát a tengeribetegség (és némi előzetes gyomorrontás) ihletésének hatására. Ilyen viszonyok között nem ciki a hajó végében a halakat etetni (persze szigorúan szél alatt, hogy a róka ne köszönjön vissza a fedélzetre, mások örömére).

A fizikai terhelésen túl idegileg is felfokozott ingeráradatot jelent a zavaros tenger, ahol az áramlatok ellentétesen mozognak, a mindenféle irányokból érkező hullámok tetején pedig el kell fordítani a hajó orrát mindig kicsit, hogy ne essen bele a hullámvölgy közepébe a hajótest - már ha nappal van, és látják a hullámokat. Ezen felül a hajókról érkező beszámolók arról is szólnak, hogy a tengerben úszó sok-sok törmelékes hulladék fenyegető jelenlétét is folyamatosan figyelembe kell venniük a 70 lábas, rohanó sporthajóknak. A Camper egy teljes raklap mellett siklott el a minap, azt megelőzően egy kivilágítatlan, jelöletlen fém bóját sikerült éppen hogy elkerülniük. Bármi hasonló tárggyal való ütközés a hajós mókázás végét jelentené azonnal.

Az a normális, hogy sok vitorlát cserélnek, éjszaka sem lankad a figyelem, valamint a sebesség - megtett út arányának maximalizálási igénye, ezért gyakran váltanak csapást is. Ez sok munkát jelent, így hát aki épp nincs szolgálatban az alig áll a lábán a fáradtságtól. Mondhatni kész szerencse, hogy nem kell bárányokat számolniuk, hogy az üstdob püfölés és hánykódás ellenére el tudjanak aludni. Természetesen a legjobb vitorlázóktól ebben is lehet tanulni: minden testhelyzetben és bármely pillanatban elalszanak, hogy a legtöbbet hozzák ki a szabadidejükből. Ezen a videón 1:14-nél szemlélteti sporttársunk, hogy kell a decken mélyen aludni. Nem tudom, a mormota a hat-hét hónapos téli álma során alszik-e olyan mélyen és sokat, mint amennyire erről elhíresült, de ezeken a vitorláshajókon ki kell fejleszteni egy mormotát megszégyenítő alvókát, az már biztos.







2012. február 16., csütörtök

What my friends think I do vs What I think I do

Recently on Facebook it is trendy to make funny collages of jobs and hobbies, on  how people think about it. I was unhappy with the sailor version as it was only from men's perspective. Here I present my female version:


Mostanában divatos a Facebook-on kollázst csinálni foglalkozásokról és hobbikról, különböző emberek perspektívájából. Nem voltam elégedett a vitorlázóról készülttel, mert csak a férfi szempontot ismertette. Készítettem egy saját női verziót.