A 45. Kékszalagon, 2013-ban egy gyönyörű libera, a Principessa Facebook oldalán közösségi média menedzserkedtem és közvetítettem a versenyzésüket a Kékszalagon. 2014-ben pedig abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Kékszalag szerkesztőségének oszlopos tagjai indultak a versenyen, így nekem adták a "kulcsokat" magához a Porthole weboldalához és a Facebook oldalához, és csak annyit mondtak: csináld, ahogy tudod, az pont jó lesz.
Nem volt elvárásuk, ám engem a bizalom megtáltosított és a rám jellemző maximalizmusomnak köszönhetően sűrűn, precizen szerkesztettem két helyre (weboldal és Facebook) az infókat, reagáltam a beérkező kérdésekre és hozzászólásokra, stb.
A Porthole írásos Kékszalag közvetítésének fókuszába a versenyzők nagy tömege, a hagyományos hajók kerültek. Az ő küzdelmüket, kitartásukat és hosszú órákra elnyúló Balaton kerülésüket akartam megörökíteni, mivel az élmezőnyre koncentrál a hivatalos tudósítás, a vízről való mozgóképes bejelentkezés.
A Kékszalag olyan, mint a New York Maraton, bárki elindulhat, aki megfelel a versenykiírásban leírtaknak. Változatos technikai adottságú, felszereltségű hajók, rajtuk széles skálán leírható tapasztalatokkal rendelkező csapatok állnak oda a rajtvonalhoz. A kis hajóknak és a keveset vitorlázóknak a Kékszalag egy igazi ünnep vagy buli, ha úgy vesszük, és már az is eredmény, ha körbemennek kiállás nélkül. Az élmezőny pedig sok technikai innovációt vet latba, kimaxolva a hajó adta lehetőségeket, hosszú időn keresztül edz a sok egyéb verseny mellett, hogy itt a leggyorsabb lehessen. A mezőny teljes skálája nagyon igzalmas. Nemcsak az abszolút sorrend a fontos, mindenki a saját osztályában mérettetik meg, de legfőképp saját kitartását és akaraterejét teheti próbára.
 |
| 46. Kékszalag nevezés |
A nevezéskor megkértem egy-két ismerősöm, hogy jelentkezzenek be időnként telefonon arról, hol járnak, hogy haladnak, milyen döntéseket hoztak a versenyben. Szerettem volna átélhetővé tenni a közvetítést, egy legénység belső életét megmutatni. A Széltoló és a Sirály csapata vállalta is. Akksijukhoz mérten jöttek a képek, hívások, amik tartalmát közzétettem. Ők voltak a személyes hőseim. Megosztottam az olvasókkal hogy érzik magukat az idő múlásával, milyen fizikai terhelést és szellemi kihívást jelent a határok kitolását megkövetelő giga táv. Emellett figyeltem a hivatalos élő tudósításokat a vízről, a bólyavétel sorrendjének közzétételét és fogadtam minden más csapattól a képeket (amiket persze gyakran ki kellett világosítani, megvágni, elforgatni, stb.) és infókat vagy hívásokat, mellette töltöttem le a fotósok munkáit.
Emellett izgultam is a mezőnyért, hiszen erős, viharos szél kerekedett a sötétség beálltával. Többeket menteni kellett, fennakadtak, elromlott a segédmotor a hirtelen nagy mennyiségben beömlő eső miatt. Minden motoros kísérő hajó szolgálatban volt, aki csak tudott, segített. Többen már nem is tudták folytatni a versenyt.
Emellett izgultam is a mezőnyért, hiszen erős, viharos szél kerekedett a sötétség beálltával. Többeket menteni kellett, fennakadtak, elromlott a segédmotor a hirtelen nagy mennyiségben beömlő eső miatt. Minden motoros kísérő hajó szolgálatban volt, aki csak tudott, segített. Többen már nem is tudták folytatni a versenyt.
Visszanézve jobban pörgettem az eseményeket a Facebookon, mint a Porthole oldalán. Előbbire jobban illett a percről-percre jelző. Több képanyag is kreült a Facebookra, mert könyebb volt feltölteni, rövidebb időbe telt, az idő pedig nagy vesersenytársam volt, hogy úgy mondjam. Olyan sebességre álltam be, mint amivel egy rövidebb pályaversenyen kapkodom magam a hajón. Csak az a különbség, hogy a pályaverseny tényleg kellően rövid ahhoz, hogy folyamatosan magas fordulatszámot lehessen fenntartani. Senki nem hajtott, mégis azt éreztem, nem maradhatnak le az olvasók semmiről, ezért alig bírtam kivárni, mire a webfelület frissült vagy egy kép letöltődött. Egyszemélyes sajtóiroda voltam, ha négy kezem lett volna is mind használtam volna. Tizenhét órán keresztül dolgoztam, mikor már azt hittem, kidőlök, akkor sem tudtam abbahagyni, mert arra gondoltam, a versenyzők a vízen szintén nem alszanak és nem keveset dolgoznak, így én is kitoltam a határaim.
Izgalmas és felemelő verseny volt, már délután megvolt az ideális szélben, a Fifty-Fifty megdöntötte a Kékszalag rekordját (másodszorra).
Idézem az írásos Kékszalag közvetítésből az egyetlen személyes megjegyzésem, ami a blogra illik:
"07.10., 22:05 - Őry B.
A verseny jelenleg is zajlik. A vízen lévők nyilván már jócskán elfáradva, bőrig ázva húzzák még úgy a 14. órában tovább és tovább, egészen, amíg be nem futnak - sportszellemben, kitartással. A szurkolók, barátok, érdeklődők pedig a képernyőkre tapadva várják a legfrissebb híreket, a legutolsó eredményeket folyamatosan és pontosan, amíg a kedvenc hajójuk be nem fut, amíg az osztályból nincs meg mindenki, vagy hát amíg a család nyugovóra nem tér. Az 522 hajó hatalmas számú legénységéből a túlnyomó rész még mindig vízen van. Számtalan segítő áll készültségben, hogy ha baj van gyorsan ott teremhessenek, szervezők, rendezők, eredményszámlálók, kísérőhajók, vízimentők és még sokan mások minden pillanatban szolgálatot teljesítenek. Van, aki váltótársakkal, van aki folyamatosan, egyvégtében. Nos, a Kékszalag hivatalos online tudósítója az utóbbiak közé tartozik. Ez nem focimeccs és itt nagyban eltérnek a körülmények és a feltételek egy ahhoz hasonló szintű sportközvetítéstől. Megértéssel és belátással vagyes türelemmel érdemes hát a hivatalos hírfolyamot követni. Megeshet, hogy nem pont valós időben, de minden ki fog derülni.
A Porthole "Nappali" tudósítójaként megköszönöm azoknak a közreműködését, akik képeket küldtek, hírt adtak magukról, vagy az általuk kísért versenyben lévő hajóról. Szeretném kiemelni név szerint Szentandrási-Szabó Attilát (a Sirály kormányosa), Lehoczky Ádámot (a Széltoló kormányosa) és Pénzes Attilát (a Fogatlan kísérőmotorosának vezetője), valamint természetesen a Porthole kötelékébe tartozó Postás kormányosát, Szutor Ferencet. Itt jegyzem meg, hogy Beló mellett hatékony és derűs volt dolgozni a BYC társalgóban.
Jó élmény volt, hogy a fiúk odaadták egy kicsit a "verdát" (értsd: a Porthole elektronikus felületeit), hogy menjek vele egy kört."
A verseny jelenleg is zajlik. A vízen lévők nyilván már jócskán elfáradva, bőrig ázva húzzák még úgy a 14. órában tovább és tovább, egészen, amíg be nem futnak - sportszellemben, kitartással. A szurkolók, barátok, érdeklődők pedig a képernyőkre tapadva várják a legfrissebb híreket, a legutolsó eredményeket folyamatosan és pontosan, amíg a kedvenc hajójuk be nem fut, amíg az osztályból nincs meg mindenki, vagy hát amíg a család nyugovóra nem tér. Az 522 hajó hatalmas számú legénységéből a túlnyomó rész még mindig vízen van. Számtalan segítő áll készültségben, hogy ha baj van gyorsan ott teremhessenek, szervezők, rendezők, eredményszámlálók, kísérőhajók, vízimentők és még sokan mások minden pillanatban szolgálatot teljesítenek. Van, aki váltótársakkal, van aki folyamatosan, egyvégtében. Nos, a Kékszalag hivatalos online tudósítója az utóbbiak közé tartozik. Ez nem focimeccs és itt nagyban eltérnek a körülmények és a feltételek egy ahhoz hasonló szintű sportközvetítéstől. Megértéssel és belátással vagyes türelemmel érdemes hát a hivatalos hírfolyamot követni. Megeshet, hogy nem pont valós időben, de minden ki fog derülni.
A Porthole "Nappali" tudósítójaként megköszönöm azoknak a közreműködését, akik képeket küldtek, hírt adtak magukról, vagy az általuk kísért versenyben lévő hajóról. Szeretném kiemelni név szerint Szentandrási-Szabó Attilát (a Sirály kormányosa), Lehoczky Ádámot (a Széltoló kormányosa) és Pénzes Attilát (a Fogatlan kísérőmotorosának vezetője), valamint természetesen a Porthole kötelékébe tartozó Postás kormányosát, Szutor Ferencet. Itt jegyzem meg, hogy Beló mellett hatékony és derűs volt dolgozni a BYC társalgóban.
Jó élmény volt, hogy a fiúk odaadták egy kicsit a "verdát" (értsd: a Porthole elektronikus felületeit), hogy menjek vele egy kört."
A legnagyobb öröm, hogy elértem a célom: átélhetővé és örömmel követhetővé vált a Kékszalag a vitorlázás iránt amúgy nem érdeklődők számára is. Ezt onnan is tudom, hogy több megerősítő visszajelzés mellett egy ismerősöm, akinek nem mondtam, hogy mit csinálok épp, írt egy e-mailt: "Bea, én sose voltam vitorlás és Balaton rajongó, de a Kékszalagos képkavalkád ámulatba ejtett. :)"
A közvetítés pozitív visszahangot kapott, az év végi összegzésből kiderült, hogy hatezren olvasták a Porthole cikket.