Ugrik a róka és kell a mormota - a profiknál is

A Volvo Ocean Race, ahol a profi vitorlázók a végsőkig tolva a saját szellemi és fizikai határaikat versenyzik körbe a földet, 2011-12-es bajnokságának 4. szakasza zajlik mostanság: Sanya és Auckland között.

Taiwan környékén cirkálniuk kell széllel szembe a 4m magas hullámokban, 20 csomó fölötti sebességgel haladva. A versenyzők nem szépítenek és nem erősítik a vitorlázásról kialakult idilli sztereotípiát, bevallják, hogy ez folyamatos fizikai terhelést jelent, és fárasztó hánykódni a hullámokon, ráadásul a hajó, amikor a hullámhegy tetejéről érkezve becsapódik a tengerbe, az olyan, mintha egy üstdob belsejében vergődnének nagy sebességgel, a felcsapó hullámok erős zuhanya mellett.

A videóban 1:36-nál  látottak szerint még ezeknek a sokat megjárt kemény legényeknek egyike is kidobja a rókát a tengeribetegség (és némi előzetes gyomorrontás) ihletésének hatására. Ilyen viszonyok között nem ciki a hajó végében a halakat etetni (persze szigorúan szél alatt, hogy a róka ne köszönjön vissza a fedélzetre, mások örömére).

A fizikai terhelésen túl idegileg is felfokozott ingeráradatot jelent a zavaros tenger, ahol az áramlatok ellentétesen mozognak, a mindenféle irányokból érkező hullámok tetején pedig el kell fordítani a hajó orrát mindig kicsit, hogy ne essen bele a hullámvölgy közepébe a hajótest - már ha nappal van, és látják a hullámokat. Ezen felül a hajókról érkező beszámolók arról is szólnak, hogy a tengerben úszó sok-sok törmelékes hulladék fenyegető jelenlétét is folyamatosan figyelembe kell venniük a 70 lábas, rohanó sporthajóknak. A Camper egy teljes raklap mellett siklott el a minap, azt megelőzően egy kivilágítatlan, jelöletlen fém bóját sikerült éppen hogy elkerülniük. Bármi hasonló tárggyal való ütközés a hajós mókázás végét jelentené azonnal.

Az a normális, hogy sok vitorlát cserélnek, éjszaka sem lankad a figyelem, valamint a sebesség - megtett út arányának maximalizálási igénye, ezért gyakran váltanak csapást is. Ez sok munkát jelent, így hát aki épp nincs szolgálatban az alig áll a lábán a fáradtságtól. Mondhatni kész szerencse, hogy nem kell bárányokat számolniuk, hogy az üstdob püfölés és hánykódás ellenére el tudjanak aludni. Természetesen a legjobb vitorlázóktól ebben is lehet tanulni: minden testhelyzetben és bármely pillanatban elalszanak, hogy a legtöbbet hozzák ki a szabadidejükből. Ezen a videón 1:14-nél szemlélteti sporttársunk, hogy kell a decken mélyen aludni. Nem tudom, a mormota a hat-hét hónapos téli álma során alszik-e olyan mélyen és sokat, mint amennyire erről elhíresült, de ezeken a vitorláshajókon ki kell fejleszteni egy mormotát megszégyenítő alvókát, az már biztos.