A Volvo Ocean Race a legnagyobb, legismertebb és legkeményebb tengeri vitorlás verseny a világ körül, átszelnek 4 óceánt és érintenek 5 kontinenst, több szakaszban. Az embert és hajót próbára tevő hajszában a legénység napi háromszor
négy órás műszakokban vívja harcát az elemekkel: a fedélzeten átcsapó
hullámokkal, a dermesztő hideggel vagy éppen a tikkasztó hőséggel.
Mindezt a legpuritánabb körülmények között. Ez nem rövidnadrágos,
napszemüveges vitorlázás.
Az a blog bejegyzés, amiből megtudhatjuk, hogy élményszámba menő ünnep a tiszta ruha ruha felvétele az Abu Dhabi-ból induló szakaszon született a kapitány, Ken Read szerzeményeként. Mivel arra számítottak, hogy valahogy nem fognak fázni, kevés ruhát vittek magukkal. A forróság a fedélzeten, sokszor alig fújó, elálló széllel, a hőség és a magas páratartalom a hajó gyomrában jól összeérlelte az aromákat a Puma csapat Mar Mostro nevű, 70 lábas hajóján is.
Ez a Balatonon sincs másként természetesen, ha izzadunk, mindannyian izzadunk, de még a leghosszabb verseny (Kékszalag) is max. 26 óra hosszáig tart, tehát hamar tudjuk orvosolni a helyzetet. A verseny után nem tudom eldönteni mi a rosszabb: a nettó testszag és ázott kutya szagú technikai öltözetek, vagy a különböző férfi dezodorok kavargó elegye.
A Mar Mostro kapitánya is megírta az alapbölcsességet: ilyenkor egyenletes feltételeket kell teremteni, tehát ne merjen senki fürödni, illatosítani, mert rosszabbul jár - érzi, a többiek mennyivel büdösebben nála. Nálunk a hajón elterjedt egy mondás erre a helyzetre: a technikai ruházatot nem szagoljuk, hordjuk. A heti rendszerességű mosás ugyan szükségszerű lenne, de az nem hosszítja meg az érzékeny anyagok életét, ezzel együtt az oly fontos vízállóságát.
A Puma hajó első embere még azt a figyelemre méltó felfedezést is tette, hogy a hosszú hordási időtől bizony eltömődnek a speciális lélegző anyagú technikai ruházat pórusai, így kényelmetlenebb, izzasztóbb viselet, tehát tovább rontja a helyzetet. Szellemes blog bejegyzésében leírja, hogy a rövidnadrágja már megállt a saját lábán és erővel kellett összehajtogatnia, a felsőjére pedig nem ismert rá, annyira elszíneződött. Az üdítő mosás, fürdés és új ruha átvételét elég volt lelkes és viruló arccal informálisan elújságolnia, máris végigfutott a pletyka a hajón, hatékonyabban, mint a parancsba adott utasítás: tiszta ruhát venni jó.
Mindennél van rosszabb, ahogy mondani szokás: a 70 lábas versenyhajó legénysége számára ez akkor derült ki, amikor egy indonéz halászhajó mellett úsztak el, ami csíkban húzta maga után a megposhadt curry fűszer, napon pálló halrakás orrfacsaró "illatkeverékét".
Ezentúl én is jobbra értékelem majd a verseny utáni szag-helyzetünk az enyhe tornaöltöző bűzre emlékeztető balatoni csapatunkkal.
Az a blog bejegyzés, amiből megtudhatjuk, hogy élményszámba menő ünnep a tiszta ruha ruha felvétele az Abu Dhabi-ból induló szakaszon született a kapitány, Ken Read szerzeményeként. Mivel arra számítottak, hogy valahogy nem fognak fázni, kevés ruhát vittek magukkal. A forróság a fedélzeten, sokszor alig fújó, elálló széllel, a hőség és a magas páratartalom a hajó gyomrában jól összeérlelte az aromákat a Puma csapat Mar Mostro nevű, 70 lábas hajóján is.
Ez a Balatonon sincs másként természetesen, ha izzadunk, mindannyian izzadunk, de még a leghosszabb verseny (Kékszalag) is max. 26 óra hosszáig tart, tehát hamar tudjuk orvosolni a helyzetet. A verseny után nem tudom eldönteni mi a rosszabb: a nettó testszag és ázott kutya szagú technikai öltözetek, vagy a különböző férfi dezodorok kavargó elegye.
A Mar Mostro kapitánya is megírta az alapbölcsességet: ilyenkor egyenletes feltételeket kell teremteni, tehát ne merjen senki fürödni, illatosítani, mert rosszabbul jár - érzi, a többiek mennyivel büdösebben nála. Nálunk a hajón elterjedt egy mondás erre a helyzetre: a technikai ruházatot nem szagoljuk, hordjuk. A heti rendszerességű mosás ugyan szükségszerű lenne, de az nem hosszítja meg az érzékeny anyagok életét, ezzel együtt az oly fontos vízállóságát.
A Puma hajó első embere még azt a figyelemre méltó felfedezést is tette, hogy a hosszú hordási időtől bizony eltömődnek a speciális lélegző anyagú technikai ruházat pórusai, így kényelmetlenebb, izzasztóbb viselet, tehát tovább rontja a helyzetet. Szellemes blog bejegyzésében leírja, hogy a rövidnadrágja már megállt a saját lábán és erővel kellett összehajtogatnia, a felsőjére pedig nem ismert rá, annyira elszíneződött. Az üdítő mosás, fürdés és új ruha átvételét elég volt lelkes és viruló arccal informálisan elújságolnia, máris végigfutott a pletyka a hajón, hatékonyabban, mint a parancsba adott utasítás: tiszta ruhát venni jó.
Mindennél van rosszabb, ahogy mondani szokás: a 70 lábas versenyhajó legénysége számára ez akkor derült ki, amikor egy indonéz halászhajó mellett úsztak el, ami csíkban húzta maga után a megposhadt curry fűszer, napon pálló halrakás orrfacsaró "illatkeverékét".
Ezentúl én is jobbra értékelem majd a verseny utáni szag-helyzetünk az enyhe tornaöltöző bűzre emlékeztető balatoni csapatunkkal.