2011. augusztus 20. Aliga
Banner
A banner az nem csak a weblap tetején villódzó kép, hanem egy hajó típusa. Egy jó barátomnak köszönhetően egy Banner Racer 28-as hajón mentünk át pénteken Fűzfőből Aligára az elálló szélben, aminek a végén a vihar széle már hozott egy jól vitorlázható szelet. Az áthajózáskor lelkesen fröccsöző férfitársaságban, kötetlenül telt az idő, sok csobbanással, locsolkodással. Jó alapozásnak tűnt a másnapi versenyre.
No para
Kiegészültünk egy barátnőmmel, aki szívesen bele-belekóstol a versenyzésbe, ha nem üvöltik a vezényszavakat a tarkója felől a fülébe. Tudtam, hova hozom. Ezen a hajón nagyon más a felfogás. Első a higgadtság, odafigyelés. Nem stresszelnek feleslegesen, amit pedig meg lehet oldani két lépésben (spinaker leszedés + génoa kihúzás), azt nem erőltetik egy lépésben. A cél, hogy jól érezzük magunkat és közben jó helyezést érjünk el.
 |
| A kormányos és a taktikus a rajtot egyezteti |
A hajó tulajdonosa átadta a kormányt barátjának, egyrészt mert így a tulaj a taktikus tudott lenni és minket nőket is kellő mértékben el tudott látni instrukciókkal, másrészt ez egy alapvetően házi verseny, így az aligai kikötőben otthon lévő barát célszerű, ha kormányoz. Mivel tiltakoztam, hogy kormányt fogjak a kezembe, ezért shotoltam és zongoráztam.
Jó volt megismerni ezt a hajót. Nagyon kezes. Kis kormánymozdulatra is aktívan reagál. Alacsonyan van a bum, itt nincs nagy esély, hogy elhúz feletted, ha hátszélben mégis úgy alakul, hogy átcsap. A kabinban sem lehet persze felegyenesedni. Szép, lapos, sportos hajó.
Fröccsöntés
A rajtra való kimenetel a fiúk szerinte nem volt elég korai és ezért utólag orroltak ránk, mert szerintük ők az utolsó pillanatban érkeztek, de nekünk nem akkor kellett volna mosdóba indulni. Hát igen. Mi még felvettük a fonalat a barátnőmmel, egymásra hangolódtunk, az élet nagy eseményeivel kapcsolatban röviden felzárkóztattuk egymásta mosdótól a vendéghelyig tartó nem is rövid gyalogtávon. Ettől gördülékeny a csapatmunka számunkra a hajón. Ahogy a fiúknak a fröccstől, amit a rajt után a kreuz szakaszban sűrűn készítettem, hogy üzemhőmérsékletre lazuljon a kormányos. Ez jól sikerült neki, szépen vitte a hajót.
Tisztelgés
Nem a legelőnyösebb helyen rajtoltunk, arra már nem volt idő, hogy azt is kimérjük. Az első bója, Kenesénél, a Marina előtt az ő háziversenyük mezőnye mögé lett téve, így nekünk keresztezni kellett az útjukat. A Lisa már a harmadik up-and-down-ját róhatta - ahogy figyeltük a mezőnyüket messziről - miközben a többiek még csak egyet fordultak. A libera láttán annyira megilletődött a kormányos, hogy a taktikus kifejezett tanácsa ellenére nem igyekezett átrongyolni előtte, hanem kilobogtatva megvárta, míg az elhúz. Nem kellett sokáig várni, méltóságteljesen suhant az egyre csendesedőbb szélben.
Nyaktekergetés
 | |
| "Te engedd, én húzom" |
A bója után rögtön spinakert húztunk, ami nem ment olyan gyorsan, így elengedtünk pár hajót. A taktikus a fordecken irányított minket nőket a shotoláshoz, a kormányos meg irányba próbálta tartani a hajót, de mintha nem egyezett volna az elképzelése a taktikussal, mert igen csak meg kellett dolgoznunk, hogy a mindig megújuló irányszögekben, és a már kisebb szélben újra és újra megtöltsük a bőszeles vitorlát. Ezt a részt szerettem, ez kézzel fogható összhang élményt adott. Mintha körtáncot járnánk E.-vel, de nem direktben fogjuk egymás kezét, hanem a vitorla két kötelét, és közben hol jobbra, hol balra "lépkedtünk", táncikáltattuk a vitorla sarkait.
A Club Aliga előtt letett fordítóbóját a tizenegyedikként vettük.
Gumikacsa
A harmadik bójának is nekiveselkedtünk. Erőltettük a szemünk, hogy a kiírás szint Sóstó előtti partszakasznál, 1km-re bent meglássuk a narancs színű bóját. A mezőnyből csak egy Bavaria ment fölöttünk, így érdemes volt nézni, hogy ki megy jobb szögben. Gúvad a szemünk, még nem látunk semmit, de a mezőny gyanúsan sehol. Előkerül a távcső, már meglátjuk a narancssárga színt, de valahogy túl közel van a parthoz, mindenesetre az irányunk jó. Lassan haladunk, igen lassan, így beszélgetünk. Megint ellenőrizzük a bóját, hát már jól látszik, hogy lukra vetődtünk, mert bizony az egy narancssárga gumimatrac volt egy fürdőzőnél, amit mi gyanúsan közel a parthoz láttunk. Na jó, de akkor hol a bója. Figyeljük a Bavariát, ő is épp akkor tért észre, és elindult vízközépre. Követjük. Kisvártatva feltűnik a bója, és arányérzékünk szerint messze nem 1 km-re van elhelyezve, és motoros sincs mellette, úgyhogy felhívjuk a versenyrendezőséget, hogy akkor most mi legyen. Ja, hát mindenki felhívta és már korábban bemondta az unalmast, mert egyszerűen nem lehet elérni a bóját. Mögöttünk voltak még olyanok, akik a második bójáért is küzdöttek. Így a második bója teljesítési ideje lett a befutási sorrend.
Aztán szétválogatták két csoportra a mezőnyt: alapvitorlázat és bőszeles. Minket az elsőbe tettek, a génoa és a spinaker ellenére, úgyhogy megunknak korrigáltuk az eredményt 5.-ről 7.-re az időeredmény alapján.
Kipipáltuk
A díjkiosztó nagysátorban, asztaloknál, csapolt italok mellett. Sokféle különdíjat találtak ki, így szinte már az "akik nem kaptak különdíjat" díjat is ki lehetett volna osztani. Mi nem kaptunk, de a hajónak, a Blue Star-nak ez az idény egyik legsikeresebb versenyének bizonyult, mert hogy végigment. Bizony, anyira rájárt a rúd a tulajdonosokra, hogy volt már vitorla szaggatás, horgony elvesztés, motor túlfeszültség és társai, így többször fel kellett adniuk versenyt, tehát most volt nagy öröm.
A "fogadáson" a kétfajta étel közül egyik sem volt vega, pedig azt hittem titkon, itt más lesz a leosztás. Az oda rendelt kvartet szinti sláger zenéi pedig nem a mi ízlésünknek játszott alá. (Vagy csak válogatós vagyok?) Naplemente után a tűzijátékok látványa cserébe szórakoztató volt. (Még ha pazarlásnak is tartom a műfajt.)
Jól éreztük magunkat. Üdítő élmény volt, hogy ilyen is lehet a versenyzés.