Törzsolvasóm biztatására (de jó, nekem olyanom is van) be fogom pótolni az elmúlt időszak élményeinek leírását is majd (B25-össel Kékszalag, 15-ös jollével Pempő Kupa), bár azok nem Beerci hajóhoz kötődnek, mert ott most kölcsönös nyári szünet-féle volt.
Az apropót az adta, hogy egy ismerősöm meg akarta velem hajóztatni a családját. Viszont vitorlázni nem tudó felnőtteket és gyerekeket nem akarok még teljes magabiztossággal egyedül kivinni vízre (eddig csak vitorlázni tudó barátokkal mentem ki), így elhívtam egy Beerci csapattársam, aki szintén kis családi kirándulást kerített az eseményből, és anyukáját elvitte egy kenesei ismerőséhez.
Csak fél napunk volt a hajón, a gyerekek nagyon élvezték az úszást, úszógumiban húzatást a barátnőmmel együtt, a barátnőm párja pedig a "kiokosodást" a vitorlázással kapcsolatos kérdésekben. Csináltunk vízből mentést, hogy legyen valami játék. Teljes beleéléssel kiabáltak a bedobott puffernek, hogy nyugodjon meg, megmentjük - amiben mindenkinek volt egy kis feladata; valamint kihalásztunk egy nylon zacskót, hogy jót is tegyünk aznap.
Nekem az volt a legjobb az egészben, hogy túl vagyok ez első laikusok hajóztatásán. Jól jött az enyhe szél. A csapattársam részéről pedig nagyon jó volt megélni, hogy igazi csapattársként viselkedett, két kimagasló esetben. Már az elején elmondta az utasoknak, hogy a kapitány (jelen esetben én) az egyedüli döntéshozó a hajón, amit mond, azt kell csinálni: "ha véletlen a fürdőlétrára szállna az isten, akkor a kapitány mondja meg, hogy az tényleg az isten-e". :D Ez abszolút hatásosnak bizonyult, valóban minden fontosabb megmozdulásukhoz kérték a beleegyezésem, és engedelmeskedtek, ha kiparancsoltam őket a vízből, az enyhén beerősödött szél miatt, bár érteni nem értették. Volt is egy tanulságos mini pánik, amikor a kisfiú elengedte a gumimatracot, de nem érte utol úszva, hogy újra belekapaszkodjon. A másik kimagasló eset, amikor a férfi utas, segítő szándékkal, irányítgatott a kikötő felé (szerinte túl nagy ívben kerültem - ami jól jött, mert bent állt egy cirkáló). A csapattársam ezzel szerelte le: "látja ő, tudja, hogy mit csinál". Hát ez nagy könnyebbség volt, hogy nem nekem kell a nagy koncentrálásban még vele is foglalkoznom.
A Hölgyválasz című film jutott eszembe. Abban hangzik el, hogy a keringő attól válik kiegyensúlyozott páros tánccá, ha a férfi a keretet biztosítja a nőnek, amiben az tündökölhet. Én éreztem a kereteket magam körül.:))
 |
| Gréta és tulaja (a kép tavaly tavasszal készült) |
A legfrissebb élményem a Gréta nevű Balaton 25-ös hajóhoz kötődik, amit Alsőörsön lehet nagyon kedvező áron kölcsönözni. A tulajdonost két éve ismerem, a lányáról nevezte el a hajót, kedves ember (különösen, ha kibírod az 1 órás bérbeadói eligazítását, amit dilettánsokhoz mér), nagy kaliberű tengeri vitorlás utakat csinál fizető vendégeinek, addig is kiadja néhány hajóját, hogy szaporítsa a bevételét. A kiadásait viszont nem akarja növelni, így a fenntartás, karbantartás nem az erőssége. Inkább kitalál mindenféle látszatmegoldást, mintsem hogy dolgozzon rajta vagy ráköltsön a hajójára. A használhatatlan beépített motor megjavíttatása helyett például adott egy külmotort. A nagyvitorla javítgatásait, szakadásait, kisebb lyukait elnézve előnyünkre szolgált, hogy nem volt az a kifejezett vitorlázni való szél vasárnap, inkább pancsolós.
Az apropót az adta, hogy egy ismerősöm meg akarta velem hajóztatni a családját. Viszont vitorlázni nem tudó felnőtteket és gyerekeket nem akarok még teljes magabiztossággal egyedül kivinni vízre (eddig csak vitorlázni tudó barátokkal mentem ki), így elhívtam egy Beerci csapattársam, aki szintén kis családi kirándulást kerített az eseményből, és anyukáját elvitte egy kenesei ismerőséhez.
Csak fél napunk volt a hajón, a gyerekek nagyon élvezték az úszást, úszógumiban húzatást a barátnőmmel együtt, a barátnőm párja pedig a "kiokosodást" a vitorlázással kapcsolatos kérdésekben. Csináltunk vízből mentést, hogy legyen valami játék. Teljes beleéléssel kiabáltak a bedobott puffernek, hogy nyugodjon meg, megmentjük - amiben mindenkinek volt egy kis feladata; valamint kihalásztunk egy nylon zacskót, hogy jót is tegyünk aznap.
Nekem az volt a legjobb az egészben, hogy túl vagyok ez első laikusok hajóztatásán. Jól jött az enyhe szél. A csapattársam részéről pedig nagyon jó volt megélni, hogy igazi csapattársként viselkedett, két kimagasló esetben. Már az elején elmondta az utasoknak, hogy a kapitány (jelen esetben én) az egyedüli döntéshozó a hajón, amit mond, azt kell csinálni: "ha véletlen a fürdőlétrára szállna az isten, akkor a kapitány mondja meg, hogy az tényleg az isten-e". :D Ez abszolút hatásosnak bizonyult, valóban minden fontosabb megmozdulásukhoz kérték a beleegyezésem, és engedelmeskedtek, ha kiparancsoltam őket a vízből, az enyhén beerősödött szél miatt, bár érteni nem értették. Volt is egy tanulságos mini pánik, amikor a kisfiú elengedte a gumimatracot, de nem érte utol úszva, hogy újra belekapaszkodjon. A másik kimagasló eset, amikor a férfi utas, segítő szándékkal, irányítgatott a kikötő felé (szerinte túl nagy ívben kerültem - ami jól jött, mert bent állt egy cirkáló). A csapattársam ezzel szerelte le: "látja ő, tudja, hogy mit csinál". Hát ez nagy könnyebbség volt, hogy nem nekem kell a nagy koncentrálásban még vele is foglalkoznom.
A Hölgyválasz című film jutott eszembe. Abban hangzik el, hogy a keringő attól válik kiegyensúlyozott páros tánccá, ha a férfi a keretet biztosítja a nőnek, amiben az tündökölhet. Én éreztem a kereteket magam körül.:))