A szél az nagyon "adta" siklóernyős zsargonnal élve vagyis igazi vitorlázó idő volt, ami a szélsebességet illeti, az iránya a Balatonföldvár - Keszthely távon persze többször változott a domborzat behatásai miatt. Volt, hogy túl gyakran is, erős befújásokkal, vagy Badacsony után a turbulens lepörgések miatt igen nagy fokú irányváltozásokkal.
Ilyenkor tétje van minden mozdulatnak. Észnél kell lenni, gyorsan, pontosan és nem mellesleg higgadtan kell cselekedni. Utóbbi a legnehezebb, mivel fütyülő, csattogó hangok, rángató erők, erős dőlés jellemző, de ha ez nem lenne elég, a kapitány is feszült...
Egy új felállású legénység volt, nem szoktuk meg egymást és a megfelelő mozdulatokat sem. Rosszul kötöttük be a genakker shottkötelét, a kapitány kiakadt, a genakker csattogott és rángatott, javasoltam egy megoldást, "nem érdekel, csak oldd meg" hangzott az utasítás, jelezvén, hogy most beszűkült a kapitány figyelme a hajó egyensúlyban tartására, ami rendben is van. Kivettem a csőrlőből a kötelet, és a következő befúvás iszonyú erővel tépte ki a kezemből. Én meg ahelyett, hogy elengedtem volna próbáltam visszahúzni. Ezt a többiek onnan tudták, hogy ultra basszus hangfekvésű halálhörgést adtam ki, mivel leégette a súrlódás a bőrt két ujjam második és harmadik ujjpercéről. A félkesztyű, amit viseltem ugyanis nem ér fel odáig. Nagyon fájt, és innentől csökkent a koncentrálóképességem. Végig égett, amin a menetszél hűtött utána az út során. Ha az nincs, nem tudom, hogy bírom ki. Nem szenvedtem látványosan, mivel tennivaló volt, ezért még dolgoztam is utána a kezemmel.
Ehhez hozzászereztem egy olyan irányú térd ütést, amit a térdvédőm nem tompított, így most nem tudom hajlítani és terhelni a térdem.
Innentől minden kedvem elillant, nem tudtam élvezni a remek szelet. Ezt még csak tetézte, hogy a kapitánynak semmi nem tetszett már reggeltől kezdve, amit csináltam. Miért oda teszem a kötelet, miért nem amúgy csinálom, ahogy neki tetszik, stb., stb. Közben nem is esett le, hogy ez mennyire demotíváló, mivel bármikor csinálom, amit mondd, csak a végére állt össze bennem, hogy nem érzem jól magam.
Fuhhh.
4 óra alatt leértünk Földvárról Keszthelyre, tehát elég jól mentünk, olyan 6.5 csomós átlagsebességgel.
225 hajó indult, nem fértek el a Keszthelyi kikötőben, meg a másik kettőben, ahol még kikötésre alkalmas hely volt. Mi már Gyenesdiásra szorultunk, ami 30 perc séta Keszthelyről.
A versenyorvos hazament, mire odaértem, mert szerinte vége volt a versenynek. Tanulság: rohanj a kötözésért, ha sebesült vagy, nem fér bele az, hogy kivárod, míg a legénység lefürdik, átöltözik, vakaródzósan elindul. Végül a vízimentőktől kikuncsorogtam egy kötést a kezemre. Azzal vigasztaltak, hogy majd nő új bőröm. :)) És tényleg. Más kérdés, hogy nem holnapra. :)
Egy nap ebből elég is volt. Megyek egy egyhetes tréninget tartani, így eljöttem erről a nyüzsgő, mozgalmas mezőnyű, amúgy hangulatosnak ígérkező versenyről.
További képek: a linkre kattintva, a 9. oldalon, a 001312 sz. képtől 00131321-ig mi próbáljuk levenni a genakkert és feltenni a génuát - eléggé dilettánsan
Itt pedig egy videó a kaotikus rajtolásról. Ezek szerint vannak mások is, akik idegeskednek. :) Látható rajta az első képen szereplő "dodzsem" keletkezése is némileg.
Ilyenkor tétje van minden mozdulatnak. Észnél kell lenni, gyorsan, pontosan és nem mellesleg higgadtan kell cselekedni. Utóbbi a legnehezebb, mivel fütyülő, csattogó hangok, rángató erők, erős dőlés jellemző, de ha ez nem lenne elég, a kapitány is feszült...
 |
| "Dodzsem" a rajtnál (kép: Mag Andi) |
Ehhez hozzászereztem egy olyan irányú térd ütést, amit a térdvédőm nem tompított, így most nem tudom hajlítani és terhelni a térdem.
Innentől minden kedvem elillant, nem tudtam élvezni a remek szelet. Ezt még csak tetézte, hogy a kapitánynak semmi nem tetszett már reggeltől kezdve, amit csináltam. Miért oda teszem a kötelet, miért nem amúgy csinálom, ahogy neki tetszik, stb., stb. Közben nem is esett le, hogy ez mennyire demotíváló, mivel bármikor csinálom, amit mondd, csak a végére állt össze bennem, hogy nem érzem jól magam.
Fuhhh.
 |
| Árboc hajlítás a rajtnál, beakadt bekstág miatt |
4 óra alatt leértünk Földvárról Keszthelyre, tehát elég jól mentünk, olyan 6.5 csomós átlagsebességgel.
225 hajó indult, nem fértek el a Keszthelyi kikötőben, meg a másik kettőben, ahol még kikötésre alkalmas hely volt. Mi már Gyenesdiásra szorultunk, ami 30 perc séta Keszthelyről.
A versenyorvos hazament, mire odaértem, mert szerinte vége volt a versenynek. Tanulság: rohanj a kötözésért, ha sebesült vagy, nem fér bele az, hogy kivárod, míg a legénység lefürdik, átöltözik, vakaródzósan elindul. Végül a vízimentőktől kikuncsorogtam egy kötést a kezemre. Azzal vigasztaltak, hogy majd nő új bőröm. :)) És tényleg. Más kérdés, hogy nem holnapra. :)
 |
| A háttérben Badacsony |
Egy nap ebből elég is volt. Megyek egy egyhetes tréninget tartani, így eljöttem erről a nyüzsgő, mozgalmas mezőnyű, amúgy hangulatosnak ígérkező versenyről.
További képek: a linkre kattintva, a 9. oldalon, a 001312 sz. képtől 00131321-ig mi próbáljuk levenni a genakkert és feltenni a génuát - eléggé dilettánsan
Itt pedig egy videó a kaotikus rajtolásról. Ezek szerint vannak mások is, akik idegeskednek. :) Látható rajta az első képen szereplő "dodzsem" keletkezése is némileg.