"Verseny alatt nem beszélgetünk" - adtam értésére egy mancsaft barátnőjének, aki magát jól akarta érezni, érdeklődő, és kedves volt, és aki különböző hangulatjavító szándékú kérdésekkel és biztatásokkal állt elő. A balra lévő képen látható ugrásra kész
vadászkutya-póz a legjellemzőbb hozzáállás a csapat zömére verseny alatt. Figyelni kell a vitorlák állását, állítani kell a szélnek megfelelően (ami a Balatonon gyakran leng és változik), a menetirányt, a versenypályát, a versenytársakat, a szélváltozásra utaló jeleket (pl. vízfodrozódás), a menetsebességet, stb. Utólag, a partra lépés után felismerem: ez elég fárasztó szellemi-fizikai jelenlét, és észrevettem, rajtam kívül minden mancsaft tud akár aludni is kicsit néha, amikor azért kell mozdulatlanul ülni/feküdni, hogy a hajó megfelelő egyensúlyban legyen tartva - ami különösen kis szélben fontos, nehogy kiessen a lendületből, és veszítsen a sebességéből.
 |
| A kormányos 11 éves lányának elnézhető, hogy elnyomta a meleg. |
2011. június 04-én, a Plastik Regattán gyakran változó irányú, nagyon kis szél volt, minden előrejelzés ellenére, erős hőség mellett. Kis szélben nehezen viselhető a meleg, így van, aki elszenderül, van, aki kikunyerál egy vízzuhanyt, vagy kivetkőzik magából, netán morog, szélsőséges esetben nyafog. Én a némán tűrőket képviselem a hajón és magamban röhögök, hogy látom, a férfiak mennyire szét tudnak esni.
Aztán ott vannak még a kormányossal elméleti latolgatásba elegyedők. Ezt nem kedvelem, mert akkor megoszlik a kormányos figyelme, emiatt érezhetően eltérünk az iránytól, meg különben is: a hajón nincs
bázisdemokrácia vagy
deliberálás. A kormányos megmondja mi lesz, és mindenki más meg csinálja. Szerintem. Ugyanis egyelőre nincs taktikusunk, akivel még érdemben konzultálna a kormányos. Mint elárulta a verseny után, a jövőben lehet, hogy a tulajdonos-kormányos majd másnak átadja a kormányt, ő meg átlép a taktikus szerepébe, ami valóban jól megy neki, és nem kellene megosztania az erőforrásait a legénység koordinálása, a kormányzás és a számítógép előrejelzéseinek menet közben való figyelése között.
 |
| Felhúzzuk a genakkert (a kék-fehér vitorlát) teljes együttműködésben |
Családiasra vettük a Plastik Regattát. A kormányos 11 éves lánya és 8 éves fia mellett az egyik mancsaftunk barátnője is velünk tartott (a képekért nagyon hálás vagyok neki), aki az egyetlen laikus volt a hajón, mivel a gyerekek teljesértékű tudással vettek részt, még a kormányt is megkapták kis időre, amíg apu a számítógépet figyelte a hajó gyomrában. A kedvenc emlékem erről a versenyről, amikor a kisfiút így irányította a kapitány: köss a bikára egy nyolcast ... úgy ... várj, vigyázz, mert a shott belóg, azt hagyd ki. Az utasítások pedig hibátlanul végre lettek hajtva. A kislány fegyelmezettsége pedig abban mutatkozott meg, hogy csúnyán beverte a fejét a bumba, de némán tűrte. Ezt nem esett jól látni, legszívesebben összepuszilgattam volna, de gyorsan leiszkolt a kabinba.
 |
| leszerelés |
Most a kis szélben nem volt sok akció, nehezen teljesíthető feladat vagy hirtelen mozdulatok. Öröm volt, ha végre csinálhattunk valamit. A mi taktikánk nem a többségéhez igazodott. A 34 versenyző hajó döntő hányada Fűzfőről a rajt után elindult Kenese irányába a part mellett, hogy az öbölben forduljon rá a Siófoki bójára, a parti széllel haladva. Mi a legrövidebb utat választva Almádiig felkrajcoltunk, mi is jól kaptuk a parti szelet, aminek az iránya lengett és változott. Eddig remekül haladtunk, majd lefordultunk Siófoknak, de bejött az aranyszabály: a Balaton közepén délben nincs szél. Így a kezdeti előnyünket lépésben lötyögve lefaragtuk. Itt jött az izomgörcsöt okozó mozdulatlanság, hogy a fél csomós szélben a hajót kiegyensúlyozva ne is rezdüljünk, tartsuk fenn az egy csomós lendületet.
A helyezésünk
az idei legrosszabb lett. A kapitány levonta a tanulságot, hogy a kollektív tudatra bízza magát legközelebb, és a mezőnnyel megy. Mi kétkedtünk, tapasztalva az eddigieket, de szívesen veszem, ha meglepetést okoz legközelebb. :)
 |
| Mancsaftnak zuhany után örömében még a haja is égnek áll |
"Verseny alatt nem beszélgetünk" - adtam értésére egy mancsaft barátnőjének, aki magát jól akarta érezni, érdeklődő, és kedves volt, és aki különböző hangulatjavító szándékú kérdésekkel és biztatásokkal állt elő. A balra lévő képen látható ugrásra kész vadászkutya-póz a legjellemzőbb hozzáállás a csapat zömére verseny alatt. Figyelni kell a vitorlák állását, állítani kell a szélnek megfelelően (ami a Balatonon gyakran leng és változik), a menetirányt, a versenypályát, a versenytársakat, a szélváltozásra utaló jeleket (pl. vízfodrozódás), a menetsebességet, stb. Utólag, a partra lépés után felismerem: ez elég fárasztó szellemi-fizikai jelenlét, és észrevettem, rajtam kívül minden mancsaft tud akár aludni is kicsit néha, amikor azért kell mozdulatlanul ülni/feküdni, hogy a hajó megfelelő egyensúlyban legyen tartva - ami különösen kis szélben fontos, nehogy kiessen a lendületből, és veszítsen a sebességéből.
Aztán ott vannak még a kormányossal elméleti latolgatásba elegyedők. Ezt nem kedvelem, mert akkor megoszlik a kormányos figyelme, emiatt érezhetően eltérünk az iránytól, meg különben is: a hajón nincs bázisdemokrácia vagy deliberálás. A kormányos megmondja mi lesz, és mindenki más meg csinálja. Szerintem. Ugyanis egyelőre nincs taktikusunk, akivel még érdemben konzultálna a kormányos. Mint elárulta a verseny után, a jövőben lehet, hogy a tulajdonos-kormányos majd másnak átadja a kormányt, ő meg átlép a taktikus szerepébe, ami valóban jól megy neki, és nem kellene megosztania az erőforrásait a legénység koordinálása, a kormányzás és a számítógép előrejelzéseinek menet közben való figyelése között.
