Azt éltem meg, hogy a vitorlás versenyzés fegyelmezett szabadság. Ebben valahogy hasonlít az 5 Ritmus mozgásmeditációra. A versenyszabályzat nagyon határozott korlátokat állít fel arról, hogy mit lehet és mit nem lehet tenni a vízen, mi történhet, ha két hajó megközelíti egymást, vagy hogy lehet és kell viselkedni, miben áll a sportszerűség. Aki ebben a keretben meglátja a taktika lehetőségét, és adott időjárási viszonyok mellett a lehető legjobb döntést hozza pillanatról pillanatra, az szerintem egyfajta művész.
Technikai sport, a hajó méretéből, felszereltségéből, formájából és alapadottságaiból következik, hogy hol éri el saját teljesítőképessége határát, milyen szélirányba és sebességgel tud vitorlázni. A legénység esetében kell az állóképesség, erőnlét, nem árt, ha állva is tudsz pisilni (nem, én nem tudok), és azt is csak ritkán, de azért nőként is el lehet boldogulni. A túrahajón van csörlőkar, csiga áttét és egyéb egyszerű megoldások. Amúgy is amolyan lusta népség a vitorlázó, amit lehet, a legegyszerűbb rásegítéssel oldanak meg, semmi túlbonyolítás, vagy megerőltetés.
(Az olimpiai 1-2 személyes, 4-6 méteres hajóosztályokon már igazi fizikai-szellemi kihívás jól teljesíteni. És sokkal nedvesebb élmény is. :) )
Egyszerre szellemi és fizikai sport a vitorlázás. Az érzékeket se hagyjuk figyelmen kívül. A kedvencem, amikor a Beercin a hajó orrában lévő legénység tag bejelenti, hogy jön egy széllökés, és visszaszámol 3-tól. Mint a jövőbelátó. Pedig csak a víz fodrozódását figyeli. A szelet persze a bőrödön érzed, a hullámokat alattad. Minél kisebb a hajó, annál intenzívebb az élmény.
Csak úgy simán a vízen ringatózni, barátokkal együtt hallgatni a csendet, kikötni egy ebédre, majd a naplementében visszahajózni az anyakikötőbe az is nagyon kellemes élmény. A versenyzéshez viszont elengedhetetlen a csapat összedolgozása. A csapatépítés, az együttműködés, az összehangoltság számomra fontos és gyakorolt értékek a munkámban. A hajózás közben mindezek annyira plasztikusan érzékelhetővé válnak, és erős flow-élményt adnak, mint amit nagyon kevés dolog közös végrehajtása során lehet elérni egy csoporton belül.
Mindezért szeretem. :)
(Az olimpiai 1-2 személyes, 4-6 méteres hajóosztályokon már igazi fizikai-szellemi kihívás jól teljesíteni. És sokkal nedvesebb élmény is. :) )
Egyszerre szellemi és fizikai sport a vitorlázás. Az érzékeket se hagyjuk figyelmen kívül. A kedvencem, amikor a Beercin a hajó orrában lévő legénység tag bejelenti, hogy jön egy széllökés, és visszaszámol 3-tól. Mint a jövőbelátó. Pedig csak a víz fodrozódását figyeli. A szelet persze a bőrödön érzed, a hullámokat alattad. Minél kisebb a hajó, annál intenzívebb az élmény.
Mindezért szeretem. :)