Miért szeretek vitorlázni?

Amint kiteszem a lábam a járműből a Balaton partján, amint beszippantom az első korty szmogmentes levegőt, amint megérzem a hangszigetelő, nyugtató hatását a tónak, a hatalmas vízközeg illatát a levegőben, azonnal elszáll minden testi-lelki feszültség, aggódás, rohanás. Semmi sincs, ami ilyen elementáris erővel és azonnal hatna rám, mint a Balaton.

Mindez a vízen csak fokozódik. Főleg nyáron kívánkozik eltávolodni a nyüzsgő, zsúfolt, konzum, napolajfoltos-vattacukros-gumimatracos-napozóernyős-lángosozós strandoktól, és a másik oldalról nézni a partot.

Nem telik bele fél óra és elfogynak a szavak, lenyugszik a szellem, és csak a víz meg a szél összhangjával együtt mozgó hajó van, ami téged is arra késztet, hogy együtt mozogj vele. Ennek mélységeiben el lehet merülni addig, hogy panteista légy (szélsőséges esetben, viharban úgysincs ateista), úgyhogy akár lelki magasságokat is meg lehet élni.

Intenzív és folyamatos koncentrálás is a vitorlázás. egyszerre több dolgot kell figyelembe venni, mérlegelni, dönteni, ettől nagyon izgalmas és változatos. előre kell gondolkodni, taktikát kialakítani, és mindig rugalmasnak lenni,mert gyorsan és minden előjel nélkül is változhatnak a dolgok. Alázatot is lehet tanulni, a "tó nagy, a természet hatalmas, én kicsi vagyok" megértésből, nem is beszélve a szél félelmetes erejének megéléséből.