Sopron Bank Nagydíj, Tolnay Kálmán Emlékverseny
2011.05.07. Balatonfüred, BYC
Emlékezetes pillanatok:
- Elszúrt rajt (késő óra miatt)
- Extrém hosszúra elvacakolt bő szeles vitorlafelszerelés (rutintalan legénységre hulló feszültségtől túlfűtött és elbizonytalanító instrukciók)
- Kitűnő iránytartás és kormányzás
- A széladatok folyamatos figyelése és az előrejelzések bekalkulálása
- Némi utólag abszurd jelenet „Húzd azt a kötelet! Mondom AZT, nem azt, AAAAZT!!!!”,
vagy - Figyeljétek a bóját! - Egy óránál van. - LÁTOM! - Néhány sikló hajó megelőzése (ezek elvileg gyorsabbak nálunk)
- Folyamatos figyelem
- Szép bójavételek (szorosan vettük, és közben azonnal felment a vitorla)
- Mókás jelentések az orrban lévő mancsafttól, a vitorlától nem látó kapitánynak, a zsűri füle hallatára: - Érintettük a bóját. - Mi van?! Hozzáértünk?? - Nem, csak elértük. - Mi van?! Akkor most hozzáértünk???! - Nem, csak bevettük, és fordulhatsz. - AKKOR AZT MONDD! (Ha hozzáérsz a bójához, az büntetéssel jár.)
- Stabil negyedszeles menet 27-30 fok között (én még nem tudtam hajónál elérni, hogy tartósan benne maradjon a teljes szélbe állás és a 'nagyon eltérünk az iránytól' határán, amikor szembe fúj a szél; most se én értem el)
A legkedvesebb pillanat, amit elteszek emlékbe az a célvonalon való átjutás. Mély tiszteletet és kedvességet tanúsítottak a bírók és a szervezők kalapemeléssel és integetéssel. No meg a nekünk már nevezéskor nem jutó emlékpólók pótlásának megígérésével.